A futballt gólokkal, gólpasszokkal és trófeákkal mérik. De olykor a legmaradandóbb győzelmek azok, amelyek sosem kerülnek fel az eredményjelzőre. Ezt tökéletesen megmutatta a Ferencváros TC rekordot jelentő, 15–0-s Magyar Kupa-győzelme – egy olyan mérkőzés, ahol a legmeghatóbb pillanatot egy sztár adta, aki egyetlen percet sem játszott: Varga Barnabás.
A magyar válogatottbeli szereplése után Varga nem került be a keretbe, minden oka megvolt arra, hogy pihenjen. Ő azonban más utat választott. Megjelent a stadionban, de nem a góleső miatt: azért jött, hogy teljesítse egy súlyosan beteg kisfiú álmát, aki rajong érte.
Ahogy a csapatok készülődtek a mérkőzésre, Varga valami csendesebbet, de végtelenül mélyebbet tett. Kézen fogva kísérte a kisfiút a pályára, és büszkén állt mellette az ünnepélyes kezdőrúgásnál. A gyermek arcán ragyogó öröm mindent elárult. Abban a pillanatban a sport könyörtelen versengése háttérbe szorult, helyét pedig az emberi kapcsolat tisztasága vette át.
A gesztus nem maradt visszhang nélkül. A szurkolók a közösségi médiában azonnal kifejezték csodálatukat, tökéletesen megfogalmazva az érzést. Egyikük így írt:
„Otthon is pihenhetett volna, ehelyett inkább önmagát háttérbe szorítva ott volt a csapattal és ezzel a kisfiúval. Hatalmas tisztelet! Ez az, amitől a futball igazán csodálatos sport.”
Egy másik hozzászólás így szólt:
„Ez az igazi profizmus: nemcsak a kilencven perc számít, hanem az is, milyen életekre van hatásod azon túl.”
Varga Barnabás tette megható emlékeztető arra, hogy egy játékos öröksége nemcsak a lábával, hanem a szívével épül. Aznap ugyan nem növelte góljai számát, de egy hálás kisfiú és a meghatott futballközösség szemében megszerezte a legértékesebb győzelmet mind közül.
Mert a legnagyobb gólokat nem mindig a csukák szerzik. Néha egy egyszerű, kedves gesztus is elég.
Leave a Reply