A Tofik Bahramov Stadion szentélyében a Ferencváros nem adta meg magát. Üvöltött, harcolt és ragyogott – egy második félidőt nyújtva, amely tele volt azzal a büszkeséggel és szenvedéllyel, amely meghatározza a klubot. A 3-2-es győzelem a Qarabağ ellen a szellemükért tanúskodott, egy felvonulás, amely emlékeztetett mindenkit arra, hogy miért olyan különlegesek a budapesti európai esték. mégis, a pályán mutatott szívért mindenáron, a Bajnokok Ligája álom véget ért. És a szurkolók körében egy kérdés hangosabb minden éljenzésnél: mennyibe került nekünk a kapus?
A mérkőzés olyan volt, mint egy klasszikus európai dráma: egy lusta kezdet, egy dacos visszajövetel és egy kegyetlen, szűkes vereség. Tóth Alex ragyogó szabadrúgása példázta a keret minőségét – zsenialitás pillanatai, amelyeknek elegendőeknek kellett volna lenniük. De a labdarúgás vékony margókon múló játék, és ismét ismerős hibák bukkantak fel a legrosszabb lehetséges időben. Míg a csapat vitézlen küzdött a negyedik gólért, a párharcot nem Budapesten, hanem egy héttel korábban, Azerbajdzsánban már elveszítették.
Van azonban mire büszkének lenni. Az UEFA Európa Liga csoportkörébe jutás továbbra is jelentős eredmény, amelyet számtalan klub irigyel a kontinensen. A második mérkőzésen mutatott harcosság bizonyítja a changing roomban uralkodó jellemet. Ez az ünneplés pillanata kellene, hogy legyen, egy újabb kontinentális kaland ugródeszkája.
Ám a szurkolók számára a frusztráció elhomályosítja a megkönnyebbülést. A közösségi médiában és a kispadokon egyértelmű üzenet hallatóik: a csapat hősies efforts-ét egy ismétlődő gyengeség aláássa a kapusvonalon.
A szurkolók nem restek őszinte véleményükkel elállni. A kiesést követően a klub hivatalos csatornáin megjelent kommentek egy változtatás iránti vágyat jelző, egységes szurkolói táborról tanúskodnak:
· “Dibusz Dénes, lepillangóztál, az 5 gólt magyarázni is siránkozás.”
·”Lejárt Dibusz Dénes ideje. Jó lenne egy minőségi kapust igazolni…”
·”Lehet, hogy a következő idényre új kapust kellene keresnünk, anélkül, hogy Dibusz-t bántanánk, mert sokat köszönhetünk neki!”
·”Főleg, amikor a kapus az 5 lövéből egyet sem tud védeni…”
Ez nem vádaskodásról szól; hanem ambícióról. Arról a megértésről, hogy ezen a szinten való versenyzéshez minden posztot meg kell erősíteni. A játékosok megmutatták, hogy képesek felvenni a versenyt az Európa Liga ellenfeleivel, de egy csapat csak annyira erős, mint a leggyengébb láncszeme.
A Qarabağ elleni győzelem a Fradi szívét mutatta. Ám a kiesés egy régóta fennálló problémára hívta fel a figyelmet. Ahogy a klub felkészül az Európa Liga sorsolására, a szurkolók egyértelmű üzenetet küldenek: itt az ideje, hogy a harccal megegyezően erős alapot építsenek. A szív ott van. Most már csak egy olyan pajzsra van szükség, amely méltó hozzá.
Hajrá Fradi! Az út folytatódik, de tanulságokkal kell, hogy folytatódjon.
Leave a Reply