A futball világában gyakran ünnepeljük a szélsők villanásait, a csatárok erejét és a kapusok parancsoló jelenlétét. De egy klub igazi szívdobbanása sokszor azokban rejlik, akikről keveset beszélnek — azokban a hétköznapi hősökben, akiknek odaadása a dicsőség alapját képezi.
Tegnap este a Groupama Aréna reflektorfénye egy ilyen hősre irányult: dr. Zacher Gáborra.
Évek óta ismerős és megnyugtató alakja volt stadionunk lelátóin és folyosóin. Több volt, mint egy bérletes szurkoló — igazi fradista, akinek klub iránti szeretete csak a hivatása iránti elhivatottságával vetekszik. Orvosként rendszeresen jelen volt hazai mérkőzéseinken, szakértelmével és nyugalmával vigyázva a Fradi-család jólétére.
Elkötelezettsége a hűség egy másik formáját testesíti meg — olyat, amit nem kilencven percben, hanem egy életen át mérnek.
Hamarosan Gábor betölti 65. életévét, és megérdemelten vonul nyugdíjba, hogy leteszi a sztetoszkópot. Ezt tudva a Fradi-szurkolók megragadták az alkalmat, hogy kifejezzék hálájukat. A stadionból felszökő moraj nem egy pályán aratott győzelemért szólt, hanem a lélek diadaláért — egy életért, amelyet a gondoskodás és a szenvedély határozott meg.
A telt házas stadion képe, amely egyetlen embert ünnepel, erőteljes emlékeztető: a futballklub több, mint egy csapat. Ez egy közösség. És dr. Zacher Gábor ennek a közösségnek az egyik legfontosabb tagja volt.
A klub minden tagja és minden szurkoló nevében, akinek az életét megérintette: köszönjük, Gábor.
Örökséged beleivódott a Fradi lelkébe. Legyen a nyugdíjas éveid tele annyi örömmel és békével, amennyit te adtál nekünk. 💚
Leave a Reply